,,Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt.
Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta,
és akkor, mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan
és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra.
Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet...most újra vérzik...
elérte, amit akart...és most ismét elment. Ez kellett?
Ha újra találkoznánk, csak kiabálnék és megmondanám,
hogy nem, ez nem igaz...mert hülye vagyok, és ha újra jönne,
úgy sem bírnám és ismét a karjaiban kötnék ki. Hogy miért?
Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért
vállalja a szenvedést...csak tudnám miért."
„Mások azt látják, hogy mindig vidám vagyok. Mindenki irigyel, azt hiszik, boldog vagyok. Pedig nem így van, ez csupán a látszat. Nem is sejtik, valami belül nekem is fájhat!"
„Egy koldus az utcán a kezemhez ért, remegő kezével valamit kért. Láttam, hogy csalódott, és boldogtalan. Nem volt egy fillérem sem, szégyelltem magam. Álltam, és néztem könnyes szemét, megfogtam az öreg remegő kezét: Bácsikám! Én is idejutok, hisz a szívem mélyén én is csak egy koldus vagyok!"
„Ha a galambot szereted, kiengeded a kalitkából, de nem sikítasz utána. Ha szeret, visszatér..."
„Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül, és tudod, hogy sosem lehet a tied!
„Addig vagy boldog, míg van, aki szeret, aki a bajban megfogja a kezed. És, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor tudod, ha már nincs veled."