i d é z e t e k *_*

Ne légy türelmetlen. Ha már elviselhetetlenül összegubancolódnak a szálak a kezeink között, és megpróbáljuk valahogy kibogozni a csomót, az semmiképp sem segít, ha reménytelennek érezve, türelmetlenül kapkodva ráncigáljuk őket. Rá kell szánni az időt, lassan, egyenként kell kibontani azokat a szálakat.

,,El akarlak hagyni, de a szívem azt mondja 
Nem tudok elmenni."

"Észrevettem milyen mesés illata van a levegőnek,mint a vadfűnek egy forró nyári napon. Nem tudtam betelni vele.Ez volt a legédesebb illat, amit valaha éreztem. "

,,Úgy tartják, a szavak sok fájdalmat okoznak, de valójában a csend is megsebez olykor..."

"Sosem tudtam ellenállni neked és még mindig
nem tanultam meg, hogy kell."

"A világ már csak ilyen különös hely. És kemény. És néha balszerencsés."

,,A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát."

"Elmegyek.. én nem várok, azt hiszem világot látok... Azt mondják sokan mások, van olyan hely ahol kék a tenger és még sírni sem kell..."

"Egyetlen dolog számít, amikor földi életünk végére érünk: hogyan szerettünk, jól csináltuk-e - milyen volt az a szerelem, amely belőlünk fakadt?"

"A függőséggel az a helyzet, hogy sosem végződik jól, mert végül bármi is hozott minket mámoros állapotba idővel a jó érzés elmúlik és felváltja a fájdalom. Azt mondják, hogy addig nem szokhatsz le, amíg padlóra nem kerülsz, de honnét tudhatod, hogy mikor kerülsz oda, mert nem számít, hogy ez a dolog mennyire fájdalmas, néha... lemondani róla sokkal fájdalmasabb."

' Megmutattad a világnak, mit érzel irántam. Ennyi nekem elég. Nem kell, hogy a szívedet is birtokoljam. ' 

,,Tudom, milyen érzés az, hogy mintha ott sem lennél, amíg ő rád nem néz, meg nem érint, vagy nem süt el egy viccet a károdra... Csak hogy mindenki lássa, hogy vele vagy, az övé vagy. "

"Próbálom tovább tagadni mit érzek belül.."

"Ha felteszed magadnak a kérdést, akkor már te sem tudod a választ"

"Tulajdonképpen nincs is erőm folytatni. Olyan lettem, mint azok, akiket gyűlöltem."

„Tudom, a világ gyönyörű
De most nem érzem így
Azt hittem, jól megy minden
De most csak sírni szeretnék
Tudom, a világ gyönyörű
Az égtől le, egész a tengerig
De csak akkor látom szépnek, ha itt vagy, ha velem vagy."

A „sajnálom" nem tesz jóvá semmit. Bánni fogsz még mindent. Hiányozni fogok.

 ,,Meg kell állítanom ezt a fájdalmat a fejemben, mert nevet rajtam."

" Kiírlak magamból, meggyógyulok...Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz. "

,,Könnyebb elfutni, felváltani a fájdalmat valamikábult érzéssel, sokkal könnyebb elmenni, mint szembeszállni afájdalommal, itt, teljesen egyedül"

,,Emlékszel a falra, amit magam köré emeltem? Hát most lerombolom..."

" Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. Beléd szerettem egyszerűen és tisztán. "

,,Csukd be a szemed, és a világ olyanná válik, amilyenné akarod."

"Soha ne gyere, ha most nem jössz.soha ne szeress, ha most nem vagy itt."

..de Időnként a szívednek kell vezetnie még akkor is ha oda visz ahová nem lenne szabad. ♥

"Az ember bonyolult, ha fáj, úgyérzi felejteni kell."

Azt hiszem magamnak is hazudtam, mikor azt mondtam, hogy egyáltalán nem vagy fontos nekem.

" Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem... Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem. "

"A szerelem bennünk van, a másik csak ráébreszt arra, hogy iránta kell érezni."

                " bármerre menekültem is, mindenütt téged láttalak magam előtt. "

"Nem tudta rászánni magát, hogy elinduljon, csak állt ott, és nézte, magába akarta szívni, örökre elraktározni a képét, keze érintését, lepedőjének simaságát, hatalmas kék szeme pillantását.
-Szeretlek...olyan nagyon szeretlek."

                               " Minden este kitéptelek a szívemből, de te reggelre újra ott voltál. "

"Félek, hogy nemet mondasz, mert kellesz nekem!"

"A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben.Sokkal jobb érzés,
mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb,
amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta.
A hiánya az jelzi, hogy szeretem."

,, Azt mondják a nyári szerelem múlandó. De néha, ami szórakózásnak indult, igazi dologhoz is vezethet. Egy sima kirándulás a strandra segíthet, hogy kitisztítsuk a fejünket, kitárjuk, és írjunk egy új befejezést egy régi sztorinak. Ott vannak azok, akik leégnek a forróság miatt. Ők csak felejteni akarnak , ls újrakezdeni. Ezalatt vannak, akik minden pillanatról azt akarják, hogy örökké tartson. De mindeki egyetérhet egy dologban- a barnaság elmúlik, a fények elsötétülnek, és mind rosszul vagyunk, ha homok megy a cipőnkbe. De a nyár kezdete egy új évszaknak, szóval megtaláljuk magunkat, és a jövőbe tekintünk."

"Legkisebb gondomat is nagyobbra tartom annál, hogy ki mit mondott, vagy ki mit hallott rólam."

"Itt vége van. Mindenki elmehet. Mert vége... Annyira vége..."

"Néha másra vágytam,néha úgy csináltam,mintha egy érzéketlen lány lennék.."

"Talán ezért van a múltnak ekkora hatalma felettünk: egy idő után csak arra emlékszünk, amit el akarunk felejteni."

     "Valahol azt tartják, hogyha sokat gondolsz valakire, azt megérzi." ♥

"Van úgy,hogy elfelejtem,hol is az a k*rva határ,
aztán olyasmiket mondok,amit nem kéne..

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat