Vannak álmok, melyeket nem érhetsz el, és vannak álmok, melyeket remélned kell. Vannak álmok, melyek valóra válnak, és van, aki minden álmot valóra válthat.

---

Ha nem tudsz választani két ember között, kérdezd meg magadtól: kinek mondanád azt, hogy: hiányozni fogsz... és kinek azt, hogy: könyörgöm, ne menj el!

---

Ki kellett volna nyitni a szemed, és meglátni, hogy bolondultam érted.

---

Nem tehetek róla, hogy ennyire beloptad magad a szívembe... Nem tudom, hogy sikerülhetett ez pont Neked, de mostmár ott maradsz, amíg csak élek.

---

Aki nem szereti a haragodat, az gyűlölni fogja a mosolyodat is.

---

Soha ne kérj bocsánatot az érzelmeid kimutatásáért, mert ha ezt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést.

---

Az én szívem a tied, vedd el ha kéred, akkor is, ha nem akarod, én odaadom neked.

---

Törd bár ezer szilánkra álmaim, a szívem nyitva feléd. S ha majd üvöltök álmomban, kérlek, ébressz fel!

---

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül, de tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

---

Nem akartam szeretni őt, ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szerettem, nagyon, pedig Ő rám se nézett.

---

Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhettenm, fájdalmas örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.

---

Még annnyi mindent mondhatnék neked,
Mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:
"Már megtanultam élni nélküled."

---

Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból, hogy megölelhesd.

---

Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb az, ha hiába szeretsz.

---

Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál.

---

Amit nem kaphatunk meg, azt örökké szeretjük.

---

Akkor tudod, mi is az a magány,
Mikor egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán.
Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét,
De nem hallja azt más, csak a nyomasztó sötét.

---

Egyszer egy éjszakán Te is fogsz majd sírni,
S kijössz a temetőbe síromat megnézni.
Síromon egy kismadár panaszosan zengi:
Itt nyugszik, ki Veled boldog akart lenni.

---

Jó volna érezni, ahogy csókol a szád,
Jó volna érezni a bőröd illatát.
De csak fekszem az ágyamon,
Hallgatom a csöndet,
S arcomon folynak a szomorú könnyek.

---

Felébredtem reggel, könnyes szemekkel, és tudtam: Újra Veled álmodtam...

---

Az ember képes megszokni a magányt, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokását elölről.

---

Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életed, hanem aki nélkül nem.

 

Oldal: reménytelen szerelem.
i d é z e t e k *_* - © 2008 - 2024 - szomruidezetek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat