i d é z e t e k *_*

Fáj a lét, a létezés,
A lefekvés, az ébredés.
Fáj a múlt és fáj a jelen,
Mindez azért, mert nem vagy velem. 

Minden könnycsepp őérte születik,
S miután arcomon lefolyik, meghal,
Mint szívemben a remény,
Mert Ő soha nem lesz az enyém. 

Zúg a vihar, tördeli a fákat,
Zokog a szívem, gyötör a bánat.
Vihar után csendes a táj,
De szívem nem felejt,
Örökre fáj.

Veled van értelme a szónak,
Veled lehet csak szép a holnap.
Veled születnek az álmok,
Veled újra magamra találok! 

Szeretlek, bár te gúnyolsz, vádolsz,
És szívemet is elítéled:
Bevallom a rengetegnek,
Hogy egyedül csak érted élek. 

Shakespeare : Romeo and Julia

Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,
Lázába pusztul el, mint a tűz s a lőpor,
Mely csókolódzva hal meg: lásd, a méz is
Csömörletes, mihelyt túlontúl-édes. 

Tűz és Jég

Mondják: jéggé fagy a világ,
Mondják, megég.
Tudom, ilyen a vágy, tehát
Vallom a tűz-teóriát.
De ha kétszeri lesz a vég,
Mivel volt dolgom gyűlölettel,
Én azt mondanám, hogy a jég
Is príma fegyver,
És épp elég. 

Ha szívedben sok a bánat,
Ne meséld el fűnek-fának.
Mindegy, hogyha fáj, ha vérzik,
Ne panaszkodj, hisz úgysem értik. 

Ha fáj a szíved, te csak dalolj,
Ne lássa senki, mi fáj oly nagyon.
De ha már magadban vagy csendesen,
Vonulj vissza, és sírj keservesen.

 --------------------------------------------------------------------------------

Hosszú Versek

Titkolva...

Szeretlek, de tagadom,
Fáj, mert el nem mondhatom.
Nem szerethetsz soha,
Az élet oly mostoha!

Itt vagy előttem,
Oly közel, s mégis távol...
Szeress egy kicsit,
S szíved megtalál bárhol!

Az elérhetetlen

Beleborzongok, ha rám nézel,
Tekinteteddel mindent viszel.
Ma éreztem az illatod,
Miért az én szívem lopod?
Tiltott vágy vagy Te nekem,
Messzi cél, elérhetetlen.

Miért e szerelem bennem?
Miért nem szakad meg keblem?
Szólj egy bíztatót hozzám,
Hogy olykor te is gondolsz rám.
Tiltott vágy vagy Te nekem,
Messzi cél, elérhetetlen.

De ne, mégse bíztass engem!
Úgyis hazudsz, csalfa szerelem.
Szívem szakad szavaidért,
Életem hal ajkaidért.
Tiltott vágy vagy Te nekem,
Messzi cél, elérhetetlen.

Kérlek, lépj ki a lelkemből,
S hagyj engem élni egyedül.
Veled halhatatlan vagyok,
De mégis miattad halok.
Tiltott vágy vagy Te nekem,
Rajtad áll: elérhetetlen?

Meddig tart még?

Írok mindig Hozzád,
De szavam már el sem ér.
Egyre betegebb e szív,
Nélküled minden semmit ér.

Nincs már nappal,
Éjszaka sem,
Téged, téged életem,
S a boldogságot keresem.

Szemed barna bársonya
Körülölelt ma is,
Szenvedek egyre jobban,
Fáj, ha láthatlak is.

Életem az álmom,
S ez fáj, gyötör.
Mi lesz velünk Kedves,
Ha forrongó lelkem kitör?

Elszalasztott pillanat

Haragszom a Holdra,
Mert fénye helyettem ölel,
Haragszom párnádra,
Mert az éj rajta ringat el.

Megfoszt a sors, eltaszít,
Kivet magadból, szétfeszít.
Pattan, törik, szakad,
S ennyi volt az akarat.

Türelem! Türelem!
De nekem ily' hol terem?

Mikor a szó nem elég,
Karjaim nyújtom feléd.
De fényem porba hull,
Karom fáj kimondhatatlanul.
Fáj, mert nem ölel,
Mert a pillanat nem jő el.

Elveszett minden, s vele vesztem én is;
Megyek, de szívem vágyik mégis:
Születni, ébredni, élni, nyitni,
S a két karom ölelni.
Ezek fájnak a világnak.
Megtörten szakadtak le rólam,
Mert nem tettem meg, pedig ott voltam.
Elszalasztott pillanat,
Elszalasztott mozzanat.
Fájnak tagjaim, sajog az élet,
Míg ki nem nyitom szárnyaim,
Addig nem is élek.

Dühít a lámpafény,
Mely arcomra hull,
Dühít a világ!
Kimondatlanul...

Mennyi minden,
Mit nem bír szó,
Mennyi minden,
Mi kín s épp oly jó.

Szelíd folyó mossa arcom,
Szelíden segíti kemény harcom.
Csendben, némán, tisztán folyva,
Ő már tudja: ez a dolga.

S én mire születtem?
Élni, s remélni,
Szeretni, s ölelni.

Ölelni Téged,
Kit karom már el nem érhet.

Földi vágyam olthatatlan,
Folyó, mosd hát, mi mosatlan!
Tűntesd el a szennyest,
Mosd át szívem! A tettest...

Lelkemmel nyitok hát feléd,
Lelkemmel talán elérlek még.
Csak várj, várj a parton,
Hol vízben mosom kopott arcom
Lerázom a régi terhet,
Lemosom e sötét szennyet.
Várj rám, s emelj ki,
Mert a hullám fog elragadni.

Elragad, letaszít a mélybe,
Le a folyó sötétjébe.
Akkor már nem érhetlek el,
Akkor két karom nem ölel.
De ha nem ölelhet?
Hát a víz ragadjon el...

Szenvedek miattad

Egy napon észrevettelek,
Azóta csak szenvedek,
Minden nappal s éjjel,
Mikor táncol a csillag az égen.

S minden perc fájdalom...
S talán csak álmodom,
Mikor kedves vagy velem,
És rámmosolyog a szemed.

S talán csak képzelem
Hogy benned is van annyi értelem,
Hogy felfogd, megértsd végre:
Jogom van egy boldog életre.

De ez biztos csak egy ábránd...
Mert mikor én nézek terád
Egy kis lotyóval vígan kacérkodsz
S ezek után velem még szemezni tudsz...

Most már abbahagyhatnád végre,
Választ várok, már nem bírom, értsd meg,
Tudni akarom, tetszek-e én neked,
Vagy csak utálsz, ezt velem ezért teszed...

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat