i d é z e t e k *_*

Hazudd azt hogy hiányzom
Hidd én Kívánom
Hazudd hogy kívánsz
jól tudod én imádom!
Hazudj hát hazudj
még nem tetted elégszer!
Hazugság nélkül
tőlem már nem mész el

"Nemcsak amit lehet, teszem amit tudok,
Mer'ha csak azt teszem amit szabad sehova se jutok,
Van, hogy behúzom a lapokat meg olyan is, hogy bukok,
Ez a mai világ durván rohan, de utána futok!"

Szeretek Xboxozni veled.
Szeretem nézni a filmeket veled.
Szeretem az imádnivaló mosolyodat.
Szeretem az édes üzeneteket tőled.
De legfőképpen: Szeretlek!

Egy szív, mi összetört,
Egy csók, mi meggyötört,
S csak egy érintés,
Olyan mint egy kísértés,
Csak egy szerelem,
... Mi nem múlik el sohasem,
Egy lány, ki nem sokat kért,
Mégis a végszava egy éles kés....</3 :/

Az életemből valamit elvesztettem,
Amit úgy hívnak, hogy szerelem.
Csak szenvedek, nincs erőm tovább menni,
Nem tudok, és nem is akarok mást szeretni.

Rossz hogy már nem nézel felém,
A fájdalom, ami örökké az enyém.
Csak szeretni akartalak, de ez tiltott szerelem,
Mégis számomra egy örökké tartó érzelem.

Nem kéne, hogy fájjon, de gyötör,
Lelkem összetört, mint egy tükör.
Ha lenne erőm, vissza visszafordítanám az időt,
S talán visszakapnám végleg Őt.

Azt hittem, egy rossz álom, s egyszer felébredek,
S érezni fogom, hogy karodba reszketek.
Gyengéden felém hajolsz, s meg csókolsz újra,
S én szeretni foglak addig, míg Isten meg nem unja. .

Régen arcomon mosoly ült, sosem sírtam,
A csalódásért mindig magamat hibáztattam.
De most lelkemben oly kegyetlen a fájdalom.
Szívemről is eltűntek a csillagok.

Most üresnek érzem magam, belül
Szívemre egy nagy teher nehezül.
Hányszor fogadtam, meg hogy elfelejtelek,
Hányszor hazudtam magamnak, hogy elengedtelek.

De a bolond lelkem még most is remél,
De a fájdalom, az a hű barát, most is utolér.
Nem tudok szabadulni, még bennem él
S nem értik az emberek,
miért nem mosolygok, mint rég.

"Rosszul esett, nagyon rosszul.
Nem gondoltam volna
Hogy épp akkor, épp azért, épp te!
Hideg zuhanyként ért, de nem mutattam.
Rideg voltam, magabiztos.
... Úgy tettem, mintha
Egyeltalán nem érdekelne.
Pedig fájt..."

"Üres a sátor, a cirkusz bezár
De a porond közepén egy bohóc megáll.
Most nem nevet, nem bohóckodik,
Kifestett arcán egy könnycsepp folyik.
Rájött, hogy nincs élete
... Bohócarca egyé vált vele.
Felhúzta a sátorlapot, kilépett a napra,
S egy pillanatra felvillant az igazi arca."

"Lehetek csinos vonzó szép,
Lehetek egy tökéletes hibátlan kép,
Lehetek humoros, bájos, kedves
Lehetek okos, művelt, rendes
Lehetek a gondolatod, a szavad örzője
... Lehetek egy fénylő csillag feletted
Lehetek egy barát ott, meletted.
Lehetek az, kivel sorsod mindig összefut
Lehetek az, ki nélküled is mindig ugyanoda jut,
Lehetek a mindened, a végzeted, az életed,
De semmi nem leszek, ha ezt észre nem veszed..."

"Ne legyél szomorú, mert az nem te vagy.
Ha bánt is az élet, ne csapd be önmagad.
Te bátor vagy, kedves, szeretetet adsz,
Ne félj! Az élettől, minden jót visszakapsz.
Az egyik nap rossz, a másik még rosszabb,
... de ne felejtsd el, a holnap is jót hozhat.
Oly sokan szeretnek legyél ettől boldog.
Te akkor vagy szép, ha szemed mosolyog. "

"Egy kis pillagót kergetek, mióta csak élek,
s soha nem figyelek, mikor hova lépek,
ő pedig csak csendben messze elrepül,
s néha néha a távolban újra előkerül,
tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok,
... de az évek során egyre lassabban haladok,
a körülvevő emberek, csak néznek rám bután,
én pedig csak futok..futok az álmaim után..." :)

"Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"

Tudnál?

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
... Megcsodálni a fényt, s a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
Átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet,
Hogy megsimogathassam a lelkedet?

Mondj IGEN-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát ha kell, elfogadni,
Tárgyat, s pénzt eszköznek tekinteni,
S a Földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát megérezni,
Szirmait boldogan megcsókolni,
Beteg állatot megsimogatni?

Mondj IGEN-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e dalt hallani viharban,
Melegedni szivárványsugárban,
Meghallani csendben a szív szavát,
Átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,
Nem sírni akkor, ha elfelednek,
Köszönni, ha nem köszönnek,
Tanulni abból ha megköveznek?

Tudnál e sötétben fényt keresni,
Szavak és tárgyak nélkül szeretni,
Legyőzni izzó tűz parazsát,
Szeretni engem, Istent, s bárki mást?

Mondj igent, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Mi a titok ?

Mondd Kedves, mondd, mi a titkod?
Hogyan csinálod,
hogy láttadra lábam remegni kezd,
s nem ereszt
az a láthatatlan kéz marka,
mely szívemet satuként szorítja?
Mondd, mit teszel velem,
hogy láttadra elhomályosul szemem,
torkomba gombóc kerül,
lelkem a fellegekbe repül?
Mi a titok? Mi az, amit csak Te tudsz?
Hogy amint eszembe jutsz,
tarkómon bizsergés rohan át,
s érzem a szerelem mámorát?
Hogy csinálod, hogy hangom elakad,
s nem bújnak elő a szavak,
miket suttognék neked?
Miért van az, hogy szemed
testemre lúdbőrt kényszerít,
szívemre örömfátylat terít?
Mondd Édes! Mi a titkod?
Azt hogyan csinálod,
hogy beleivódtál sejtjeimbe,
beégetődtél génjeimbe,
hogy lényed teljesen átitat?
Mondd Drága! Mi ez a varázslat?
Elég szemöldököd rándulása,
s ereimben vérem áramlása
egy irányba indul,
és . . . khmm . . . a . . . "az" megmozdul
Mi a titok? Mi ez a bűbáj?
Miért van, hogy hiányod úgy fáj,
mint még semmi sohasem?
Mondd, miért teszed ezt velem?
Mondd Szerelmem! Miért van az,
hogy minden veled töltött pillanat
több örömöt jelent nekem,
mint az eleddig leélt életem?
Mondd Édes! Nem vagy Te boszorkány?
Mondd, miért Te vagy az a lány,
ki az ujjai köré csavart,
lelkemben vad vihart kavart?
Miért van az, hogy újra megtanultam sírni?
Hogy megint képes lettem verseket írni?
Mondd Kicsim! Mondd, mi a titok?
Mondd! Hisz ezt csak Te tudhatod!

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat