i d é z e t e k *_*

• Már nem sírok, de a szívem vérzik belül,
  Már mosolygok, de a szívemben szomorúság ül.
  Már hazudok is, hogy ne álljak az útba,
  Már hazudok, hogy a szívemet ne törhesd meg újra.
  Már döntöttem, én nem állok közétek,
  Már döntöttem, most végleg elmegyek.
  Már csak egy szót mondok, egy apró üzenetet:
  VOLT EGY LÁNY KI TÉGED MINDENNÉL JOBBAN SZERETETT!
• 
  
  Az első csók Tőled, mely ajkaimhoz ért,
  Azon a nyári napon, mikor lelkünk összeért!
  A szerelem lángja fellobbant bennem,
  S tudom: Nálad jobban senkit nem szerettem!
  De vihar közeleg és a szerelemnek vége,
  Könnyes szemmel tekintek az égre!
   
•  
   
  Sohasem hittem, hogy ennyire tud fájni,
  Hogy a nevetés könnyekké tud válni.
  Néha sírok, néha nevetek,
  Az a baj, hogy valakit nagyon szeretek!
  
   
   
• Ne csalj meg senkit, gondolj magadra,
  Neked is fájna ha valaki megcsalna.
  Ha majd szívedből elmúlik a nyár,
  Helyébe ősz jön, majd havas lesz a táj,
  Gondolj a múltra, mely örökké fáj.
   
   
• Megöleltél, és ez fáj nekem,
  Már nem szeretsz kedvesem,
  Eleinte minden rendben ment,
  Hittük, hogy ezt így akarják fennt..
   
• 
  Írtam egy verset erre a pillanatra,
  Hogy-e széttépett lapot olvasd majd összerakva,
  Olvasd el és érezd, ilyen a szívem most,
  Széttépett, mint-e lap mit kezedben fogsz!
   
   
  
   
   
• Ki lesz, ki mindig vár?
  Ki lesz, ki rám talál?
  Ki lesz, ki óv a bajtól?
  Ki lesz az, aki értem harcol? 
   
   
  
   
   
• Szeresd a virágot, ne törd le hiába,
  Ne dobd le könnyedén az útnak porába.
  Mert a tört ágnak nem zöld a levele,
  A szív is megszakad ha játszanak vele!
   
   
   
   
   
• Élni kell ezt én is tudom!
  Élni kell, én így búcsúzom!
  Élni kell, hát élj boldogan!
  Élnék én is, de nélküled hogyan?
  
   
• Szerelmünk vége, életem végét jelenti,
  Nem tudom valaha tudok-e még így szeretni.
  Hiányodban rád gondolok, s újra érzem,
  Amit akkor, mikor kimondtad: vége!
   
  
   
• Ülök és nézek rólad egy képet,
  Felidézek egy régi emléket.
  Könnyeim mögül látom az arcod,
  Szívem fáj, tisztán hallom a hangod.
   
  
   
• Akkor tudod meg mi is az a magány,
  Ha egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán,
  Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét,
  De nem hallja más csak a nyomasztó sötét...
   
• SÍRSZ; mert nagyon fáj ami történt,
  VÁRSZ; hogy visszatérjen akiért megtörtél.
  FEKSZEL; párnák között könnyekkel,
  ALSZOL; magány közt a sötétben,
  ÁLMODSZ; arról, hogy majd visszatér,
  KELSZ; úgy, hogy még mindig egyedül élsz.
  REMÉNYKEDSZ; hogy legalább még látod egyszer,
  CSALÓDSZ; mert álmodoznod nélküle kell.
  ÉLSZ; úgy, hogy már nem szeret,
  HALSZ; mert úgy érzed jobb lesz így neked.
   
  
  
• Én is voltam boldog... Csendes, szép estéken,
  Engem is szerettek, valamikor régen...
  De akit szerettem, az engem elhagyott,
  Azóta jönnek sorba a bús napok...
  Azóta sírok, hol nem lát senki,
  Hogy egy hitetlen szívet hogy tudtam szeretni...
   
  
   

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat