"Nem kell más, hogy nevessen rám,

Édes a szem és édes a száj.

Nem kell más, csak velem legyél,

Nagyon fáj, hogy nem vagy enyém."

 

"Minden könnycsepp ő érte születik,

S miután arcomon lefolyik

Meghal! mint szívemben a remény,

Mert ő soha nem lesz az enyém!"

 

"Ha most melletted lehetnék, csak néznélek némán.

Nézném két szemed egy forró csók után.

Gyöngéden megfognám a kezed,

ha csak egy percig is de boldog lennék veled!"

 

"Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el,

aki szinte azt sem tudja, hogy létezel.

Tudni, hogy nem kellettél neki,

érezni, hogy más is szereti, olyan aki el is érheti."

 

"Ne haragudj rám, ha titokban imádlak,

elsuttogom neved hervadó virágnak.

Nyári estén a csillagok csak rólad mesélnek,

ne haragudj rám, ha fáj a szívem érted!"

 

"Csak nézlek téged, de szólni nem merek,

úgysem érted szerelmes szívemet.

Komédiázol, játszol csak velem,

az élet mégis te vagy csak nekem!"

 

"Sohasem hittem, hogy így tud fájni,

Hogy a kacagásom könnyé tud válni!

Néha sírok, néha nevetek,

az a bánatom, hogy valakit szeretek!

Hogy valakit szeretek,

és soha el nem feledek!"

 

"Már nem sírok, de a szívem vérzik belül,

Már mosolygok, de a szememben szomorúság ül.

Már hazudok is, hogy ne álljak az útba,

Már hazudok, hogy a szívem ne törhesd meg újra."

 

"Már döntöttem, én nem állok közétek,

Már döntöttem, s most végleg elmegyek.

Már csak egy szót mondok, egy apró üzenet:

Volt egy lány ki téged mindennél jobban szeretett!"

 

"Egész szerelmem annyi volt csak:

Hogy láttalak, szemedbe néztem,

Egy mosolygásod volt csak minden,

De nekem elég volt egészen.

És én úgy őrzöm e mosolygást,

Miként napsugárt a tenger,

Elrejtve mélyen, szomorúan

És végtelen nagy szerelemmel."

 

Meghalok a vágytól, hogy láthassalak,

de Te tőlem nagyon távol vagy.

Felhők szárnyán táncolok,

de Rólad csak álmodhatok.

Hogy lehet Téged ennyire szeretni,

miért nem lehet elfeledni?

Csillogó szemeddel elvarázsoltál,

kedves szavaiddal meghódítottál.

De Te soha nem lehetsz enyém,

a boldog percekért áldjon az ég!

 

Hulló csillag megy az égen,

miért kell, hogy szívem égjen?

égeti a vágy utánad,

nem vagy enyém, megöl a bánat.

Szívem egy nap biztos megszakad.

mert akit szeretek, szeretni nem szabad.

Másé szíved, lelked, szerelmed,

mégis egy életen át vágyok Rád epedve.

 

"Hiába imádlak, hiába szeretlek,

más nézi tüzét ragyogó szemednek.

Elűzted az álmom, mert másé lett ajkad,

tiéd volt a szívem de te nem akartad.

Fáradt a lelkem, boldogtalan vagyok,

talán elfeledlek, talán belehalok."

 

"Amikor eszembe jutsz,

valami nagy, nagy melegség

járja át szívemet...

Mára, már nem kesergek,

mára, már álmokat sem kergetek...

Ez így rendeltetett:

Megálmodtalak, megéreztelek,

megismertelek, megszerettelek,

és egy tévedés miatt elveszítettelek..."

 

Tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok,

de az évek során egyre  lassabban haladok.

A körülvevő emberek, csak néznek rám bután,

én  pedig csak futok, futok az álmaim után.

„Rád pazarlom minden gondolatom.

Érzelmeimet ki nem mutathatom.

Én téged hosszan ölelnélek,

mert csak miattad élek.

Bárcsak elmondhatnám:

szeretlek, örülök, hogy megismerhettelek.

Végre kiírtam magamból, amit kellet,

remélem, ez majd téged feledtet.”

 

„Elutazom, messze, hol nincsen fény,

nem bánt már az élet, nincs remény.

Elmúlnak a gondok, vakít az éj,

akkor is, ott is szeretlek én!”

„Ha felhőket nézem,

bánatomban csak arra tudok gondolni,

hogy tiszta szívemből

szeretnélek magamhoz láncolni!”

 

„Van egy álom, mely szívemben él,

mely rólad szól, és lelkemhez ér.

Két karod átölel, szád a számhoz ér,

de csak a vágy marad, mert az álom véget ér!”

 

"Mellettem volt, olyan közel,

hogy akár meg is érinthetném,

de mégis oly távol,

mintha csak a képzeleteimbe élne."

 

" Valami legbelül eltört nagyon,

szilánkjai nem szúrnak, nem hagyom.

Csak tépnek, vagdosnak keményen,

és nem maradt más, csak a reményem."

 

"Könnyezve,sírva gondolok rád én.

Milyen jó is volt veled annak idején.

Azóta nincs ki lázasan csókolná a számat,

nincs ki itt lenne ha öröm ér, ha bánat.

Kisírt szemekkel hívlak vissza téged:

gyere vissza, tiszta szívből kérlek.

Tudom a sors ezt írta meg nekünk,

de remélem nemsokára ismét együtt leszünk.

Sír a lelkem, sír a szívem, veled akar lenni.

Nem tud mást, csak téged szeretni.

Kérlek ne hagyj így engem szenvedni.

Gyere hát vissza, s próbálj újból szeretni."

„Haldoklik a világ, elmúlik mi szép.

Fagyos érzelmek közt komor lett a kép.

Vágysz egy gyengéd szívre, mit sosem érhetsz el,

könnyben úszó kérdésedre senki sem felel.

Elmúltak az álmok, elveszett a vágy,

hideg már alattad az egykor melegágy.

Csillagok fénye alatt végső utad járod,

tudod, hogy elveszett, mégis visszavárod!”

„Azt hittem búcsúzni könnyű. Csók és vége.

Azt hittem elmúlik a csók emléke. De tévedtem.

A perc elmúlt, a pillanat örök, a remény ragyog

még minden könnyem mögött.

Nem kell a napfény, nem kell az élet,

nélküled én már mit sem érek.

Ennyi még nem volt elég, még nem lehet vége.

S ha többet nem kapok, egyetlen percet kérek,

utoljára érints meg, kérlek ölelj át,

szívemet had szorítsa a szomorú magány.”

„Odakint zuhog az eső, nagyon egyedül vagyok.

Kínoznak a régi emlékek, fájó gondolatok.

Sötét van, s egyedül nagyon félek,

kezem feléd nyújtom, de el nem érlek.

Csak a levegőt markolom hiába.

Szeretlek! Üvöltöm a semmibe kiáltva.

Majd felébredek, s rájöttem egy rossz álom.

Dideregve egy ölelésedre vágyom.

Lassan itt az ősz, s vége mindennek,

most már túl késő, hogy megmondjam,

mennyire szeretlek!”

 

 

Oldal: reménytelen szerelem versek
i d é z e t e k *_* - © 2008 - 2024 - szomruidezetek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat