i d é z e t e k *_*

Néha megáll egy pillanatra az idő.
Egy-egyjelennet úgy marad meg benünk, mint egy
kimerevített kép.
Elhalkuló hangok,
Lelassult mozdulatok.
Semmi sem változik...
Aztán elmúlik a pillanat.

Megszületni - Kínban, vérben.

Kisgyermekként - Szép mesékben.
Szerelemben - Ellenszélben.
Öregkorban - Feledésben.
Temetésen - Feketében.

A szívem teljesen összetört, a lelkem még él, de nagyon meggyötört. 

Ha látnád sebzett lelkem, tudnád, mi ez az érzés, mit kifejezni oly nehéz: Fáj a lét, a létezés. Ha nem lehetsz enyém, élnem nincs miért...

Fáj, hogy ennyire szeretlek... Mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged menyire nem érdekel.

 Lehet hogy az érzelem annyira erős, hogy a test nem bírja féken tartani. A lélek és az érzelmek átveszik az irányítást, és a test sírni kezd.

 Halál vagy élet?
 Kapkodva veri belém szívem az éket.

Színes kavicsok.
A távolban szivárvány.
Tízig számolok...

A fát a tetvek,
A tetveket a hangyák.
Öljek, szeressek?

Csak az a tény tart életben, hogyha már nem lehet az enyém, legalább minden nap láthatom. Figyelhetem a mosolyát, a szemét, s legalább ez csillapítja szívem fájdalmát...

A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad, és az utóbbi sokkal tovább tart.

Még ha gyűlölnél!
De csupán nem szeretsz...
Fáj-e? Nem.
A kínok kínja ez...

Fájdalom költözött a szívembe, miközben éreztem, mennyire szeretem. Mély levegőt vettem, és hagytam, hogy az édes elkeseredés betöltse a lelkem.

Nem az az igazi fájdalom, melytől könnyes lesz a szemem, hanem amit egy életen át könnyezve hordok csendesen.

A könny a fájdalom néma nyelve.

A fájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés csak rajtunk múlik.

Néha olyan jó lenne újból gyereknek lenni... ha lehorzsolod a térded, az nem fáj annyira, mint ha összetörik a szíved.

Ha egyszer fájni fog az élet, s szemedbe a bánat könnye gyűl, ne sírj, s jusson eszedbe, hogy a legszebb álom az, mely sosem teljesül.

Hetek óta megtorpanok, ha szerelmespárokat látok az utcán. Csak bámulom a végtelennek tetsző csókjaikat, szenvedélyes veszekedéseiket, nézem a láthatatlan köteléket, mely ott feszül rajtuk, idegeik között. Nézem őket és bölcs mosollyal elhallgatom a vérembe szivárgó fájdalmat.

Nem az az igazi fájdalom, melytől könnyes lesz a szemem, hanem amit egy életen át könnyezve hordok csendesen.

Fájdalom az, amikor a szerelmed ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani. 

Fájdalom az, amikor tudod, hogy ezt nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.

Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.

Fájdalom az, amikor csöndben maradsz, pedig kiáltanál.

Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem.

De az még hihetetlenebb, hogy még így is tudlak szeretni téged.

Dalolj, ha belül fáj is,
Nevess, ha zokogni kell,
Tanulj meg szenvedni,
S akkor boldog leszel.

Erőfeszítésünk, hogy ne szeressünk gyakran kínzóbbak a szerelem szívfájdalmainál.

Tudod, mi az, szeretni valakit, s ha kérdik, büszkén letagadni?
Minden utcán őt keresni, várni, s mikor jön, közömbös, durva arcot vágni?
Becsülni, értékelni gondolatban, s lekicsinylően elítélni szavakban?
Nem írni, mintha nem is érdekelne, s könnyekkel elaludni?
Szemeddel mosolyogni, bár a szíved fájdalomban ég?

Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit vagy valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk.

Ha minden könnyed elsírtad, s fájdalmad nem szűnik, egy gyógyír van hát: simogasson a halál!

Belül zokogva ordít a szív, kívül mosolyra húzódik az ajak.

A valóságban mindez - a rémület, a kétségbeesés, és hogy megszakadt a szívem - pillanatok alatt lejátszódott. De nekem úgy tűnt, a percek sokkal lassabban telnek, mint általában. Azt hittem, hogy ebben az agyongyötört és ingatag lelkiállapotban már semmi nem tud meglepni, de tévedtem...

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat